Miért szeretek itt lenni?
Nem lehet egyszerűen megválaszolni ezt a kérdést. A helyzet az, hogy bár az ételek kínálunk, de mi igazából pillanatokat idézünk elő. Hogy is van ez? Mikor az ember eszik, nem tud beszélni, így jut idő saját magára figyelni, élvezni a pillanat adta lehetőséget. Jut idő Önmagunkra. Ezeket a pillanatokat szeretnénk gondtalanná, kellemessé tenni finomabbnál finomabb ételeinkkel.
Jómagam is sokszor választom a saját főztjeinket ebédnek, estebédnek, mert imádom, ahogy Anikó(kedves szakácsunk) főz, pontosan azt juttatja eszembe, amilyeneket anno gyerekkoromban a nagymamám főzött nekem, így olyan mintha otthon lennék. Szeretem látni, hogy vendégeink is így éreznek, hogy egy kicsit hazatérnek, mikor nálunk ebédelnek, vacsoráznak.
Nem vagyok híve annak a fajta vaskalaposságnak, amit a mostani gyorséttermek követnek. Nem lehet semmin változtatni, nincsen személy, csak tömeg. Biztos ismered, a segíthetek…? Szeretem, hogy nálunk te vagy valaki, a lisztérzékeny is jóllakik, a diabetes-es és a diétázó pedig választhat magának megfelelő ételeket.
Szeretem, hogy nem csak kiszolgálunk, de ismerünk is téged. Tudom, hogy ki viszi az ételt beteg édesanyjának, ki van egyedül és szeretne beszélgetni, vagy épp elmesélni, hogy mi foglalkoztatja.
Egy kedves öregúr hetente bejár, nagyon jó humora van, mindig megnevettet. Szerintem biztos nem gondolja komolyan (Ő is nevet), de minden áldott alkalommal mikor bejön, keresi a tökfőzeléket és a fasírtot. Aztán persze, mivel nem lehet mindig ugyanazt főzni, végül mindig választ valami finomságot vacsorára.
Vannak vegáink is, akik szinte ujjongtak, mikor felfedeztek minket, azóta is visszajárnak a rántott cukkiniért és a rántott sajtért, főzelékekért. Azért nagyon jó érzés, hogy sikerül jót, thétát teremteni.
Ezért érdemes csinálni.
